Hentes Blog ez ám

A mai nap másoknak hajnalnak tűnő óráiban én már a zsírsütő üst mellett munkálkodtam a Lajossal. Zsírt sütöttünk az előző nap felkockázott minőségi zsírszalonnából, amit szintén én csináltam. A zsírsütő helység remek lehetőség a felmelegedésre, amire mondjuk 35 fokban az embernek kevésbé van szüksége, télen viszont mindenki ott akar dolgozni. Lajossal egész nap együtt ütöttük a vasat: begyújtottunk a kolbászok alá, de hogy ne legyen kolbászzsíros a feje, Lajos kendőt tett rá, amin egy koponya volt. Kicsit megijedtem, de annyira azért nem. Két bot kolbász felpakolása között horrorfilmekről beszélgettünk és megbeszéltük hogy igen az elég durva volt, amikor a Texasi láncfűrészesbe' besózták a csávó levágott lábát. Az tényleg az volt. Jó gyerek ez a Lajos, vele is elbánt a sors, de igyekszik kimászni a slamasztikából: iszik. Erősen.
    Dél fele kimentem dohányozni, Margit éppen párkányok pucolásával próbálta álcázni a teljesen egyértelmű semittevését. Ma jöttem azonban rá, hogy mocskosmód visszeresek a lábai. Ma konkrétan egy, az ausztrál kontinenst ábrázoló visszéregyüttest véltem felfedezni a vádliján, amin Canberrat és Sydneyt is megtaláltam némi időráfordítással, valós helyükön. Az élet néha bámulatos dolgokat produkál, és ez is nyilván beleférne valami discovery különszámba. A töpörtyű lemerése és a zsír EHA-kocsiba pakolása után nem maradt a mai napra más hátra, csak a takarítás, de bizony mondom én: ez a leghálátlanabb munka. Felsikálni, felmosni, leöblíteni, lehúzni. Be kellene szerezni egy tisztítógépet, amivel csak végigmennénk a folyosón és felsúrolná, lemosná és egyúttal vissza is szippantaná a használt vizet. Na de elég a vágyálmokból. Takarítás után kimentem ugatni keveset Lacihoz, aki épp a behajtott disznók ürülékét tolta be vízsugár segítségével az aknába. László olyan mélyen falusi, hogy az már szinte maga a tökély. Bagolyköpetnyi agyával sokszor végtelenül egyszerű szavakat sem tud feldolgozni -10mp alatt, így a beszélgetésünkről készült jegyzőkönyvhöz sem kellene sok papír. Laci panaszolta hogy hiába locsolja a szart, nem megy le, mert az aknaszem körül felpúposodott a beton. Valahogy nagyon remélem, hogy megoldotta, én azt kell hogy mondjam, szorítok neki.
    Mindenesetre ma egész nap azon gondolkodtam, hogy a kötény, amit takarításkor használok, miért viseli belsején az ajtós tibi nevet. Megtudtam a nap vége fele Lajostól, hogy arról a Tibiről kapta a nevét, aki már nem dolgozik itt, de annak idején munkaidő alatt részegen befejelt egy ajtót, amin azóta hatalmas lyuk éktelenkedik. Na ilyen durva csávók vannak itt.
    Ennyi fért a mai napomba, mert ma este 10re megyek dolgozni és előtte aludni akarok meg szarni és még aludni is kéne, de szarni se ártana.