Szokásos módon reggel fél hatkor felvettük Margitkát a pékség előtt. Gyűlölöm, amikor megpillantom a harcedzett hónaljszőrzetét, amire már a feljebb említett időpontban az izzadtság egyfajta takonyszerű filmréteget képez. Azon gondolkodtam több órán keresztül, hogy vajon hogy fordulhat ez elő ily' rövid idő, . Apropó Margitka. Ő mossa el a ládákat a vágóhídon. Legyen szó húsdarabokról, esetleg kolbász- vagy egyéb bélbe töltendő húspépek maradványairól, ő minden ládából igyekszik eltüntetni a koszt. A legrosszabb az, amikor odaszárad egy-egy vérfolyás mentén egy nagyobb darab zsír, mert azt sokat kell kapargatni. A lényeg azonban a következő, bár nem rosszallóan mondom eztet: Margitka nem szeret dolgozni. Igen, ki kell mondanom: Margitnak sokszor büdös a munka! Néha már nagyon unalmas, hogy állandóan ugyanazon sablonszövegekkel támad be, aranyoskámnak hív, vagy esetleg a mentholos cigarettájával kínál, hiába magyarázom húszonötödszörre is hogy ódzkodom tőle, mert impotenciát okozhat. A rosseb ott ette volna le a fejéről a fejhúst, a szája is eszméletlen módon szaglik! Nyilván úgy gondolja hogy a mentholos cigaretta szívása felmenti őtet a fogmosás szent köteléke alól. Ne haragudjon meg a jóisten énreám, de ez primitív felfogás. Meg is lett a foganatja bizony a dolognak Margitnál, mégpedig rothadó csálé fogak és ínymenti kelések formájában.
Ilyen hangvételű összegzés után is el kell azonban mondanom, hogy összességében kedves asszony, de valahogy az értékrendszerünk összeilleszthetetlen, de kétlem, hogy ez a jövőben bármilyen szinten is konfliktushoz vezethetne közöttünk. Képet majd teszek fel róla ám, szó ne érje a ház elejit és természetesen a hentesblognak is állandó mellékszereplőjévé válik!
Utolsó kommentek